Mi a klettersteig?

Via ferrata (olaszul), vagy klettersteig (németül). Ezek a kifejezések olyan sziklafalakon vezető túra útvonalakat jelöl ahol a meredekebb, nehezebben járható részeken drótköteleket, létrákat, láncokat, fém-lépcsőket helyeznek el fixen a vakmerő útépítők, s ezek segítséget nyújtanak a szakaszok leküzdésében. Olyan kiépített sziklamászó utak ezek, amelyek nem sziklamászóknak készültek, hanem olyan túrázóknak, akik szeretik a kihívásokat, és szeretnének belekóstolni a sziklamászás örömeibe.

Nincs szükség hegymászó-ismeretekre, mégis sziklamászónak érezheti magát az aki nem tud ellenállni a klettersteig csodálatos csábításának. Hiszen mások számára megközelíthetetlen hágókra és csúcsokra lehet fel jutni. Kitett sziklapárkányokon (nagy mélység feletti), éles gerinceken vagy meredek hegyoldalakon lehet mászni, miközben a sziklákhoz rögzített drótkötelekhez csatolja magát a mászó, hisz a biztonság a legfontosabb.

Biztonságos-e a klettersteig?

Természetesen IGEN, de minden esetben fontos, hogy mindenki csak olyan nehézségi fokú klettersteig túrát vállaljon, amit tudása szerint le tud küzdeni. Ezért a kezdőknek különösen ajánlott, hogy először egyszerűbb túra útvonalakat másszanak meg, majd ezek után következhetnek a nehezebb klettersteig túrák is, fontos a fokozatosság.

A klettersteig felszerelés része a beülő aminek az elején található két kötél a végein egy-egy  karabinerrel. Ezt a két karabinert rá kell csattintani a biztonságot nyújtó drótkötélre, s ha lecsúszik a láb, vagy a kéz egy rossz pillanatban, akkor sem történik semmi baj, mert a karabiner segítségével megfog a beülő, és már indulhatunk is tovább.

Mi szükséges a klettersteig túrákhoz?

A klettersteig túrákhoz átlagos fizikai kondíció, jó túrafelszerelés, megfelelő bakancs, klettersteig szett és beülő, valamint fejvédő sisak szükséges. A felszerelésen kívül lépésbiztonság, szédülésmentesség létfontosságú, mert gyakran kitett helyeken vezet az út.

Az első klettersteig útvonalakat az olasz Dolomitokban építettek ki, az I. Világháborúban használt hegyi útvonalak felhasználásával és azok a mai igényeknek megfelelő kiterjesztésével.

A klettersteig túrák nehézsége

A klettersteig túrák nehézségi fokozatait német nyelvterületen általában A, B, C, D, E, az olasz területeken 1, 2, 3, 4, 5, 6 kategóriákba sorolják. Így mindenki már előre kiválaszthatja a neki megfelelő nehézségi fokot.

Az „A” fokozat normál hegyi ösvény ahol néhány helyen lánc vagy rövid létra van, ilyen pl. a Rám-szakadék is. Tehát aki járt a Rám-szakadéknál az már el is kezdte a klettersteig túrázást-hegymászást.

A „B” fokozat egész könnyű, rövid meredek szakaszokkal általában gyerekeknek is bejárható. „C” , „D” és „E” fokozat már valóban egyre nehezebb (fizikálisan), sok függőleges, esetleg áthajló szakasszal. Ezeken gyakran csak a drótkötelekbe kapaszkodva lehet haladni, illetve jó sok kitett hely található bennük, biztosító eszközök használata elengedhetetlen.